Esetek

Kétségbeesett, segítségkérő levelet kaptam. Egy feleség azt írta, hogy 20 éve házasok, 3 gyerekük van, de az utóbbi években hiába próbálja fölhívni a férje figyelmét magára, nem sikerül. Házaséletet régóta nem élnek, lakótársakká váltak, ahogy ő fogalmazott: „Gyereknevelő Kft” lettünk. Izgalmat keresve megcsalta a férjét, amit nagyon megbánt. Természetesen kiderült a dolog, és a párja ajtót mutatott neki és azt követelte, hogy csak a személyes dolgait vigye magával, és mondjon le a gyerekekről.

Innen indult a történetünk. A férj sértettségében válni akart, a feleség viszont szerette volna visszakapni párját. 14 hónapig mediáltunk, ezalatt beszélhettünk a kettejük között elvékonyodott kapcsolat történetéről, a szülők erős befolyásáról, kiszolgáltatottságáról, anyagiasságról, tapintatlan viselkedéséről, házasélet hiányáról. Sok-sok tabutéma, amiről sem beszélgetni nem tudtak, sem elengedni saját meggyőződésüket. Közös élményük alig volt, szabadidejüket a szülők kötelező látogatása töltötte ki. Lassan mindketten rájöttek, miben hibáztak. Megpróbáltak változtatni, és pozitív visszajelzést adni minden apró vagy nem apró változásért. Újra gomboltuk a család életét, szokásait, egyre több lett a szűk családi program, miközben nyitottak a barátok felé is. Megszervezték, hogy néha kettesben eljárnak kikapcsolódni. Nagyon tiszteltem azt az alázatot, ahogy képesek voltak magukba nézni, megtanultak megbocsájtani, és bocsánatot kérni, bízni egymásban, és figyelni a másikra. Kapcsolatuk sokkal jobb lett, mint volt, így nyugodt szívvel engedtem el a kezüket, amikor bejelentették, érkezik a negyedik gyermekük. Szerintük a mediáció volt az utóbbi idő legjobb befektetése.

A pár vidáman keresett föl, kétségük sem volt, hogy együtt szeretnének maradni, de az utóbbi időben egyre több a nézeteltérés, elbeszélnek egymás mellett. Nem értik mi történt velük.

15 évvel ezelőtt friss diplomásként mindketten lelkesen vetették magukat a munkába. Rövid ismeretség után összeházasodtak, hamar megszületett mindkét fiuk. 3 év gyerekekkel töltött idő után a feleség megpróbált visszatérni a munka világába, de rövid idő után úgy döntöttek, jobb, ha otthon marad, biztosítja a nyugodt hátteret a családnak. Éveken át olajozottan működött minden, de néha azért fölmerült, hogy a feleség is szeretne visszamenni dolgozni, de ahogy teltek az évek, elvesztette önbizalmát, tudása megkopott. Nagyon rosszul érezte magát, ha megkérdezték tőle, te mit dolgozol? Ahogy a fiúk nőttek, egyre kevésbé érezte, hogy szükség van rá, hogy értékes az, amit csinál.

A mediáció során a férj számára kiderült, mennyire boldogtalan a párja ebben a helyzetben a jó körülményeik ellenére, úgy érzi, csak kiszolgálja a családot, akik már el is felejtették, hogy ő is vágyna sikerekre, megmérettetésre. Úgy döntöttek, hogy egy új vállalkozás beindítása lesz a megoldás, amiben a feleség lesz a kulcsszereplő.

Kapcsolatukat megmentette, hogy képesek voltak őszintén beszélgetni, szembenézni a problémáikkal, változtatni, és nem utolsó sorban humorral felülemelkedni a gondokon.

A jól induló házasságból három remek gyerek született, de az idő múlásával apránként jelentkező gondokat a házaspár szőnyeg alá söpörte, és eljutottak oda, hogy már semmi sem működött jól a kapcsolatukban.

Gyomorfekély, magas vérnyomás, veszekedések jelezték, hogy baj van, aztán a feleség egy viharosra sikerült vita után válaszút elé állította párját: keres egy mediátort, vagy elválnak és elviszi a három gyereket.

A férje elmondta, nem hisz az „ilyesmikben”, de nem volt más lehetősége, eljött. A nagyon erős női dominancia miatt külön-külön beszélgetéssel kezdtük a mediációt, a férj el is mondta, hogy nem tud mit kezdeni felesége lehengerlő természetével, eljutottak oda, hogy ő már mindent rosszul csinál, a közöttük kialakult vitákban rendszeresen megsemmisül. Úgy érezte, a gyerekek előtt sincs már respektje, sokszor inkább gyerek, semmint partnere. Tehetetlennek érezte magát, helyzetüket pedig kilátástalannak ítélte.

Már az első beszélgetés meghatározó volt a gondok felderítésében. Lassan kezdtük kiépíteni a beszélgetések fonalát. Először úgy érezték, csak a mediációban tudnak beszélgetni egymással, ez otthon nem megy. Pedig csak meg kellett hallgatniuk egymást, nem lehetett a másik szavába vágni. A mediációban kialakított vitastílust lassan magukévá tették, megtanulták az ítélkezés és minősítés helyett, hogy partnerként beszéljenek egymással. Sok témát érintett a mediáció, melybe anyóst és apóst is bevontunk, akik bár segítő szándékkal, de sokat tettek azért, hogy a házasság majdnem zátonyra futott.

Azóta is együtt vannak. Nem volt meglepő, hogy az egészségügyi problémák jó része is rendeződött. Legnagyobb elismerés számomra, hogy amikor 9 éves kisfiúk az iskolában nehéz helyzetbe került, és a nevelési tanácsadóba küldték a családot, ő azt kérte, inkább a mediátorhoz mehessen.

A lányok között a konfliktus azért keletkezett, mert egyikük még nem vállalta fel a másságát a saját családja előtt, elmaradt a „coming out”, ezért kerestek meg családi mediációt kérve. Hosszas egyeztetés után invitáltam az érintett szülőket egy beszélgetésre. Először nagyon meglepődtek, bár a lelkük mélyén érezték, hogy a lányuk leszbikus. A beszélgetés során sikerült őket rávezetni arra, hogy jobban szeretik őt annál, minthogy mássága miatt eltávolodjanak tőle. A szülők számára is komoly feladatot jelentett a környezetük felé felvállalni a helyzetet, de megoldották, és ezzel egy nagy tehertől szabadultak meg. Így megszűnt az aszimmetrikus kapcsolat, már nem kellet rejtőzködni.

Első mediációim egyikében egy nagymama kapcsolattartását kellett lehetővé tennem unokájával.

Kemény küzdelem volt, mert az unokát a bíróság az anyának, menynek ítélte, aki új házasságban élt, és mindent elkövetett, hogy a nagymamát akadályozza a kapcsolattartásban.

A nagymama már fél éve egyáltalán nem találkozhatott unokájával, és a megelőző három évben is alig volt kapcsolata a gyerekkel annak ellenére, hogy állandó vendég volt a Családsegítő Szolgálatnál. Itt javasolták, hogy forduljon mediátorhoz.

Szerencsére a konfliktus minden résztvevője elfogadott. Megkerestük az ellenségeskedést kiváltó okokat, majd három hét alatt született meg a megállapodás, amiben minden lényeges szempontot érintettünk, létrehoztuk a kapcsolattartás mindenki részére elfogadható, betartható szabályait.

Nagy öröm volt látni, hogy a nagymama újra láthatja egyetlen unokáját, újra beszélő viszonyban vannak menyével.